13. rész

Már egy hónapja hogy átváltoztam vámpírrá.De mégis úgy élek mint egy normális ember,Tylerrel az oldalamon.Rég érzetem ilyet,sőt még szerintem erre nem is volt példa, hogy ennyire szerelmes voltam volna.Úgy döntöttünk hogy a tóparti házban maradunk.Teljesen kicsinosítottam.Kicsit lehet túl rózsaszín lett,de Ty nem haragudott,sőt még tetszett is neki.



Egy délután amikor békésen olvasgattam, ajtócsapkodást hallottam,majdd kifutottam a hátsó bejárathoz és egy nagyon ingerült Tylert láttam.Egy kicsit megijedtem,amikor meg ellmesélte mi történt az elszomorított. Volt egy  "vámpír csatá"ja  bent a városban ami sok áldozatot követelt,de egy kislányt átváltoztattak.Most gondoljatok bele.Egy ártatlan 11 éves kislány aki még meg sem tapasztalta az életet már nem is élhet másképp csak vámpírként. Kint ült a kocsiban, T nem tudta hogy mit csináljon vele.Kirohantam.A kislány csak sírt ér rángatózott.Ti mit csináltatok volna a helyeben?Annyira megsajnáltam.Én nagyon szeretem a gyerekeket.



Magamhoz húztam és megöleltem.

12.rész

Ott ált az ajtóban és önelégülten vigyorgott.Nagyon dühös lettem.Megfeszült az egész testem.És nekirontottam.Folytogattam,karmoltam ahol csak bírtam.Végig verekedtünk az egész házon amíg kilrtünk az udvarra.De nem álltam le.A halálát akartam,de nagyon erős volt.Amikor végre én kerültem felülre már éppen beakartam fejezni amit elkezdtem,amikor Tyler közbelépett.Lerángatott Amberröl.Én próbáltam volna kiszabadulni a szorításából,de lebénültam.Nem bírtam mozogni,sokkal erősenn volt nálam.Lassacskán kezdtem lenyugodni,ekkor már az áldozatom messze járt.Éreztem a testemben a megkönnyebülést.Már a saját lábaimon álltam.Hogy voltam képes így nekirontani?Lehet mégsem vagyok jo ebben a vámpírkoásban.Az érzéseim felerősödtek.Sokkal jobban mint azt gondoltam volna.De az tetszett hogy Tyler iránt is teljesen mást éreztem.Valami nagyon intenzív vonzást.Még ölni is képes voltam érte.Egyre inkább kezdem ezt megszokni.Percekig csak bámultuk egymást.Azthittem haragszik rám,amiért ilyen méregzsák lettem hirtelen.De megcáfolta ezeket a gondolatokat amikor szorosan magához  ölelt. Én megint sírva fakadtam.Ezek az érzelmi hullámvölgyek fognak az őrületbe kergetni.Mert ugye már nem mondhatom azt hogy a halálba kergetni,mert ugyebár hallhatatlan vagyok.Hallhatatlanság,vámpír,éség,vér.Elindultam ezen a gondolat meneten és nagyon éhes lettem.Vágytam a a ,nem hittem hogy ez igaz hogy én a vérre vágyok.

Bementük a ház melletti erdőbe...ahol én meghaltam,de mégis újjászülettem.Gyomorforgató érzés volt ezekbe belegondolni.Valahogy még mindig vágyok az emberlétre.Valahol mélyen a szívemben sírok.De jobb ez így nekem,hiszen engem otthon senki sem vár.Már senkisem köt engem a régi életemhez.Ebbe nagyon rossz volt belegondolni és megint könyek gyűltek a szememben.Megpróbáltam másra gondolni,nem szerettem volna megint elsírni magam.Megfeszítettem az arcomat és tágra nyitottam a szemem.De ekkor valami mámorító illat járt át.A vér.A vér illatta megbabonázott,a lüktető véna.Ekkor a bokorbol előmászott egy patkány.Tudtam mit kell csinálnom hogy enyhítsem az éhségem.Undorodtam a patkányoktól,de éreztem ahogy lüktet a vér az ereiben.És ekkor már túl is voltam az első evésemen.Furcsa érzés volt ahogy a szemfogaim hirtelen megnőttek.Sajgott az egész szám,de a vér enyhítette a fájdalmamat.Valami mennyei volt az érzés.Talán kicsit meg is szédültem tőle,de nemvoltam benne biztos.Teljességgel éreztem hogy vámpír vagyok.Lehet ez másoknak ijesztő és furcsa dolog,ezeket énis éreztem.De a vér,a vér az ami mindent megváltoztat.Abban a pillanatban abban a percekben amikor ott álltam az erdőben rávilágosodtam,hogy én erre születtem.Valahol mindig is éreztem hogy valami váratlan dolog fog velem történni.De most már ezeket a dolgokat elhiszem.Nem arról van szó,hogy nem gondoltam volna.De gondolom ti sem hisztek mondjuk a horoszkópoknak.De valahol mindig is éreztem.

11.rész

Csak ültünk egymással szemben és egymást bámultuk.Hogy lehet ennyire ellenálhatatlan?Ajkait számon akartam érezni.Miért nem csókol már meg?Még jó hogy ezeket már nem hallja.

Most jobban érzem a vonzást ami hozzáköt,mint valaha.Úgy érzem már nem bírom tovább.Beleőrülök a puszta látványába. Ekkor felállt mellőlem és ki ment.Azthittem valami baj van,de megnyugodtam amikor vissza jött.Egy vértasak volt a kezében."Most ezt nekem hoztad?" nézéssel bámultam rá.Én ezt biztos nem iszom meg,gondoltam.De a testem mást mondott és már nyúltam is érte.Pár másodperc múlva már üres is volt a tasak.Az íze olyan savanyú volt,mint a citromnak,de mégis édes.Ez az érzés teljesen megbolondított.Teljesen elvette az eszem.Kölyökkutya szemekkel bámultam a cuki vámpírsrácot előttem.

És most képzeljétek el azt a jelenetet amikor a lány szája szélén marad egy kajafolt és erre a fiú megcsókolja.Valami ilyesmi játszódott le kösztünk.Éreztem puha ajkait.Közben szorosan öleltük egymást.Teljesen megrészegített az illata.Annyira akartam hogy az már fájt.Majd megtörte a csókot és rám mosolygott.Viszonoztam volna ha nem állít be hirtelen az én állítólagos "barátnőm".

10.rész

Iszonyatosan fájt mindenem.Ez volt az első érzésem amikor felkeltem.Felkeltem?De hiszen meghaltam.Vagy mégsem?A tóparti házban voltam,a szobámban.Amikor kinyitottam a szemem láttam hogy Taylor az ágy szélén ült és sírt.
-Mi történt?-kérdeztem,bár alig bírtam kinyögni.
-Sajnálom..
-Mit?Mit sajálsz?-nagyon megijedtem.
-Amikor visszaértem,te ott feküdtél és és én nembírtam elviselni a gondolatot hogy nem vagy többé..és én..átváltoztattalak.

Ledöbbentem.Az nem lehet.Én én nem lehetek az.Ez ez nem lehetséges.De ha belegondolok nem rázott annyira meg a dolog,mint gondoltam.Éreztem hogy fáj az ínyem.Na vajon miért?Éreztem azt az elviselhetetlen vágyat,sóvárgást a vérhez.Lehet mind ez okkal történt.Lehet így volt a sorsom megírva.Mindig kilógtam a sorból és nem nagyon találtam helyem a világban.De ezt még most nem bírom felfogni.Iszonyatos érzés volt látni Tylert sírni.Kevés ilyen srácot láttam még így.Csak ott ült a földön az ágy mellett.Nem bírta elviselni hogy mit tett velem.Megakartam nyugatni,de nem bírtam beszélni,egyszerűen nem jöttek ki hangok a torkomból.Próbáltam felkelni,nem éreztem semmit.A testem olyan volt mint egy pihe.Olyan könnyedén lépkedtem.Olyan volt mintha szállnék.Nem éreztem a testem súlyát ,mintha levegő lennék.Annyira szörnyű volt látni sírni.Leültem mellé és szorosan magamhoz öleltem.Egymás karjaiban voltunk,míg abba nem hagyta a sírást.Csak pár percig tartott de mégis úgytünt,mintha évekig tartana.Mélyen a szemembe nézett,de most más volt a tekintete.Majd elmosolyodott.
-Nem tudok olvasni a fejedben.-erre már énis mosolyra húztam a szám.
Megnyugattam hogy nem számít hogy átváltoztatott és ne érzze magát rosszul.Megmentette az életem.Elvégre én meghaltam.El sem hiszem ezeket a szavakat,de mintha már hozászoktam volna.De most gondoljatok bele.Meghaltam.Ti hinnétek hogy ez valóság?Én már elhiszem.Nekem már minden teljesen valóságos.Majd hozzászokom a vámpírléthez,nem?Elvégre,nem lehet az annyira nehéz.Valahogy muszály boldogulnom.Ez most már az életem.Sosem tartoztam sehova.Mindenki elitélt,mert állításuk szerit furin viselkedtem.Nem barátkoztam túl könnyen.Nem bíztam olyan könnyen az emberekben.Ezekbe az úgymond "rúgjunk be és feküdjünk össze tök iddegenekkel" buliba is mindig barátnőm rángatott magával.Általában leültem valami kis félreeső helyen és leittam magam.Az emberek nem fogadtak el olyannak amilyen vagyok.Mindenki át akart formálni a saját tetszésük szerint.De én nemakartam senki miatt megváltozni.Sose voltam úgy igazán önmagam.De amikor Tyler-el vagyok,az valahogy más.Nemtudom miért váltja ki belőlem,de jól érzem magam amikor vele vagyok.Olyenkor úgy érzem bármit elmondhatok neki és nem kell tartanom semmitől,senkitől.

9.rész

 Bocsi hogy most ilyen rövid ez a rész,de nem volt többre időm,de ígérem a kövi hosszú lesz:)





Amikor felkeltem,egyedül voltam.Mondta hogy nem lesz itt,de vajon hova mehetett?Igaz hogy azt mondta ,ne kószáljak el,de engem elragadott a kíváncsiság.Gyorsan felöltöztem és már kin is voltam.A tó ami a ház előtt volt nagyon gyönyörű volt ahogy a felkelő nap sugarai megvilágították.Nem sokkal a ház mögött volt egy erdő.Minden olyan varázslatos volt,ahogy a harmatcseppek csillognak a fák levelein.De valami zörejt hallottam az egyik bokor mögül,de csak egy nyúl volt.De amikor megfordultam egy idegennel találtam szembe magam.Olyan közel volt hogy érzetem a leheletét.Megragadta a karom,hogy ne tudjak elrohanni.Aztán megragadta a nyakam és elkezdett folytogatni.Nem volt vámpír.Ha az lett volna akkor megharapott volna.Éreztem ahogy teljesen elgyengül a testem.A lábaimon már nem tudtam megmaradni így lerogytam a földre,de a keze nem engedett el.Már alig volt életerőm,a szemeim lecsukódtak.Hallottam még hangfoszlányokat mielőtt ...de nem emlékszek semmire.És ennyi.Meghaltam.

8.rész

-Társ szerkesztőt kersek!..segíteni kéne nekem a blogban:) hirdessétek lécci..jelentkezni---->d.angela@citromail.hu...v.írjatok komit:)köszööm!-


Bólintott.Te jó ég.Ha belegondolok miket fantáziáltam róla és ő ezt mind hallotta.Megdermedtem.De nem kezdett el magyarázkodni fogta a táskákat és bement a házba.Követtem.Még mindig nem fér a fejembe.Inkább nem is gondolkozok ha mindent hall.
-Nem hallok mindent,csak ha azt akarom.-fordult szembe velem.
-Nem ér hallgatózni.-nyújtottam ki rá a nyelvem amire ő egy cuki mosollyal válaszolt.

Felfedező útra indultam.A ház kétszintes volt.Alul volt egy konyha,de nem volt étkező csak egy nagy kanapé és előtte egy kis asztalka.Persze azért egy hatalmas plazma tv dízselgett a falon.A vámpírok mióta ilyen gazdagok?Mégis mivel keresnek annyi pénzt?Folytattam kis túrámat a házban.Az emelten volt 2 szoba.Teljesen egyformák voltak.Minden pont oda volt rakva mint a másikban.Gondoltam az egyik az én szobám úgyhogy levetettem magam az ágyra.Próbáltam nem gondolkozni,mert ugyebár belelátnak a fejembe,de nem ment.Aki ismer engem az tudja, hogy mindig töröm az agyam valamin.Vajon most is hall?Remélem nem.Pár perccel később Tyler lépett be a szobába.
-Holnap reggel el kell intéznem valamit,valószínűleg nem leszek itt mikor felkelsz,lehetőleg ne kószálj el.
-Miért segítesz nekem?-álltam fel,mielőtt kviharzott volna a szobábol..ezt a kérdést már nem tudtam magamban tartani.
-Magam sem tudod.-kicsit habozott majd válaszolt és kiviharzott.

Magam sem tudom?Mit akar ez jelenteni?Ettől még jobban kétségbe estem,de nagyon fáradt voltam tovább gondolkozni ezen.Felvettem a pizsamát amit még Alise adott indulás előtt.Amikor bezártam az ablakot,láttam a sötét felhőket .Közeleddnek,olyan gyorsasággal mintha őkis rám vadásznának.Félek a viharoktól.Amikor kicsi voltam a házunk előtti fába belecsapott a villám és az pont az én szobámra dölt.Szerencsére kisebb karcolásokkal megúsztam,de még mindig megrémisztenek az ilyen esők.Nem tehettem mást mint tudomást sem vetve a közeledő villámözönnröl, be bújtam a takaró alá és próbáltam aludni.De nem ment.Mélyen beletemettem a fejem a párnába és csak sírtam.Majdnem szívrohamot kaptam amikor kezeket éreztem.Valaki átkarolt és bebújt mellém.Tyler volt az.Tudta hogy zaklatott vagyok.Nem szóltunk egymáshoz semmit,csak hozzábújtam.Lehet hogy csak képzelődtem,de mintha éreztem volna a szívverését.Tiszta bolond vagyok.De jól esett hogy ott van velem és vigyáz rám.Percek alatt álomba szenderültem.

7.rész

Amanda aki többé már nem a barátnőm és az ő állítólagos haverjai engem keresnek.Átakarnak változtatni.Menekülnünk kell.De ezt én nem értem.Alise miért nem jön?Erre nem kaptam választ,de megértettem..mennünk kell.De valyon hova?Megint az ismeretlenbe.Remek.De legalább ott lesz T. Ő majd vigyáz rám. Alise-szel lementünk a nappaliba.A kezembe nyomott egy táskát,tele volt szendvicsekkel,üdítőkkel és nagy megdöbbenésemre ..fakarókkal..De nem törődött a ledöbbenésemmel csak ide oda mászkált a lakásban.Néha felkiabált Tyler,nek hogy siessen.Nem telt sok időbe már  melletem is volt.A táskákat egy szempillantás alatt bepakolta a kocsiba.Alise még egy utolsó búcsúpuszit nyomott az arcomra,majd elindultunk.Fogalmam sem volt hova megyünk vagyhogy mi fog történni.Egyáltalán miért segítenek nekem?Miért ilyen kedvesek?Vagy ez csak a látszat?Lehet...nem ezt a gondoltatot elis hesegetem.De tényleg,mivan ha Ty is gonosz és most elkar tenni engem lábalól?Erre gondolni sem merek.Erősen vert a szívem.Láttam hogy zavarja,így megpróbáltam lenyugodni.Valami jóra gondoltam.Amikor tavaly nyáron voltunk tesómmal az első bulikban.Lent volt a parton,mindenki nagyon vidám volt.Ekkor rúgtam be először.És ha jól emlékszek, akkor csókolóztam először.De nem mentem bele a nagyon mély gondolkoásba,mert megérkeztünk.De hova is?Egy tóparti ház volt.Valahol a semmi közepén.Amikor kiszáltam a kocsiból hogy feltérképezzem a helyet Tyler végre megszólalt.
-Szép emlék!

Teljesen lefagytam.Mi az hogy szép emlék?Miröl beszél?Az lehetetlen..nem az nem lehet.
-Te belelátsz a fejembe?-kicsit ráüvöltöttem,de nem volt túl hangos.